Ady Endre

A KÍSÉRŐ HÁZAK

Nem könnyen törődők a házak
S ha csöndes, jó éjszaka van,
Sírnak, fájnak, indulnak, másznak
Az eltávozottak után.

S mikor a házak megindulnak,
Nagyon nagy a szomoruság,
Keresik a dülöngő Multnak
Jövendő, szép rejtéseit.

Olykor csak halottakat lelnek,
Olykor hiába volt az út,
De a házak sírnak és kelnek
S a házak jó látogatók.

Hogy érjék el a távozókat
(Neked mindegy, add, Istenem)
S add, Istenem, mind ama jókat,
Mik nekünk járnak és dukál.