Ady Endre

ANYA ÉS LEÁNYA

Anyám, az arcod úgy tüzel most
S könnyeidet rejtegeted:
Vajon mi van édesapámmal?
Megint beteg?

Vagy fejét szomorún lehajtva
Búsul egy hideg sztrájk-tanyán?
Mi lesz velünk és mindig így lesz,
Édesanyám?

»Nem, kislyányom, nem lesz így mindig,
De te ne búsulj, de dalolj,
Már készül a te boldogságod
Tán valahol.«

»Kislyányom, szörnyű ez az Élet,
Csupa örökség s csupa vád:
A te jövődért izzad, harcol
Édesapád.«