Ady Endre

AZ ÁRULÁS NYARA

Fonnyasztó nyár bennem és künn is
S nem tudom azt se, merre megyek,
Nyugtalan erdők hivogatnak,
Rengetegek
S nem tudom azt se, merre megyek.

Mult nyarak vér-nyomai visznek,
Régi vágyódás, régi harag,
Régi csók, kín és buta féltés,
Régi nyarak,
Régi vágyódás, régi harag.

Valami jön ezen a nyáron,
Süvöltnek bennem a nyűtt erők,
Hajlongok az erdők előtt, mint
A Halál előtt,
Süvöltnek bennem a nyűtt erők.

Baj lesz, mert a nyár vén, fonnyasztó
S nem tudom azt se, merre megyek,
Halál-dacok hívnak nyaralni,
Erdős hegyek
S nem tudom azt se, merre megyek.

Valami nagy, sivár gonoszság
Lesz ez az erdő s a nyár hazug
S kopár, kegyetlen lesz a vér-nyom:
Szahara-út
Lesz ez az erdő s a nyár hazug.

Az én nyaram nagy árulás lesz,
Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.
Sokakon végigvág a bosszúm
Bús ostora,
Mert, jaj, én nem nyaraltam soha.