Ady Endre

KESERŰ IMÁDSÁGOK MYLITTÁHOZ

I. Prológus

A dolgaim tán megmaradnak
S én is megmaradok magamnak,
Mindig így jártam,
De meghalok avagy öregszem,
Mindenképpen vallom e vesztem:
Ez tán igaz
És valósággal így csináltam.

II. Óh, pesti uccák

Óh, Pest, óh, ismert,
Csúnya, heves, szomorú vackok,
Óh, uccák, uccák,
Be szépek és be újak vagytok.

Be megragyogtok
Az ő napos, nagy, mély szemében
S de elgyászultok,
Ha kifelejt belőlük éppen.

Ha letörlődik
Arcából, ami lelketek mondja
S ha bárgyu szívvel
Vagyok bolonditott bolondja.

Kis mulatságok,
Óh, hirtelen be csúfra nőttök,
Ha elmarad tán
Egyetlen és időn-jött nőtök.

Be szépek vagytok,
Egykor gyűlölt, rút, pesti uccák:
Lábaim hogyha
Ő finom, rossz útjait futják.

III. Fölemelem a szívemet

És fölemelem
Szívemet, ezt a sötét bolygót,
Mert ismét a Határtalanság
Világai fényeskednek nekem.

Szerelmi csodák
Legendái hullnak az Égről,
Hitek táltosai röpítnek
A Nap magas atyjánál is tovább.

Ami Szép, Gyerek,
Isten és Jó csak bennem élt már,
Ami gügyögős vágy és álom,
Ma mind szentült véremben bizsereg.

Már-már hamvadók:
Dölyföm, szemem, álmom tüzelnek,
Mert eljött ős Mylitta lyánya,
Mylitta ő is: a siratta Csók.

Úgy csapdos velem
A nagy Madár isteni szárnya
S úgy visz világokon keresztül
A részeg, ifjú, hazárd Szerelem.

IV. Bűn, ha kiburkollak

Tudom, hogy bűn, ha kiburkollak,
(Magamnak bűn),
De cserepzett, fájó ajkam szeretné,
Ha szép estjén a cinkos Holdnak
Befuthatná áhított tested -:
Szeretlek.

Jaj neked, ha kiváncsiság űz,
Ha csak vágyaimat akarnád
Kigyújtani
S azután a szőkék és a barnák
Könnyű hadához űznél,
Ahova űznek
Mindenkit, kik olcsón örülnek
S ahova bátor, szives akarók is
Juthatnak.
Ha így járnék, olcsó Arany-féle rímek
Avagy Lédai zsolozsmák
Majd erről is tudatnak.)

De drága vagy s tán nekem drága
S tán nekem csak:
Nézz olykor a világra,
Hiszen oly nézők a szemeid
Néha
S hiszen olyan ismerős tarjak
Ezek, amiket most mutatok.
De ha akarod, ezerszer
Mondom ki még
S hallgass meg ezeregyedikszer:
Akarlak.

V. Ne fájassuk egymást

Fájdalmat kinálsz és fájdalmat szánok,
Így mulnának el az ifju talányok,
Ha nagy titkukat meg nem védem én,
De az enyém a kínok adománya
S a kinzatások kincse is az enyém.

Fájatni egymást: darabokra törne
S kár volna egymást megkapni gyötörve,
Oly szép az Élet s olyan kicsiség.
Vércsékként bűn vón egymás szivét vájni,
Szivét egymásnak s ki nem hevert szivét.

De itt vagyok s konok bünösként védem
Az üdvöket és az én üdvösségem
S az ifju, őrült, szép talányokat:
Ölem s öled játszhat kacér játékot,
De dől, nem kínoz, él és nem válogat.

VI. Epilógus

Úgy gondolom, vagy csak úgy vélem,
Sokan pörbe-szállnának vélem,
Ha életem csak préda volna.
De bár életem zúdul versbe,
Ez életnek a fejedelme
Én vagyok.
S én vagyok dolgaim legszebb dolga
S kinek e verses meredék-Élet
És életes vers idegen,
Ne lépjen utánam a pokolba.