Ady Endre

KÉTKEDŐ, MAGYAR LELKEM

Én seregem és én népem,
Szeretlek én mindenképpen.

Hogyha szaladsz űzőn s űzten,
Megrajonglak buta tűzben.

Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak
A Sors bús uszitottjának.

Fáj, hogy az én éles torkom
Ma hurokkal, bénán hordom.

Disznók állnak most elébem
Röfögően és negéden.

S orditó és intő vágyam
Belepusztul a muszájban.

Szeretnék sereget szedni,
Sok-sok mindent visszavenni.

Bár csalódna holtát-lelten
Én kétkedő, magyar lelkem.

1915. szeptember