Ady Endre

KÖVETELEM A HOLNAPOT

Gyermekként a mélység fölött
Úgy játszadozok kínjaimmal,
Mint egy még meg nem ütközött,
Váró brigád.

Mindenki új fészket kutat,
Vihar-űzte madarak módján
Keresi a fedő utat
S én nyílt vagyok.

Adj, Isten, ha félve keres,
Jobb időket szegény szivemnek,
Mert így, bizony, nem érdemes
Élet, se más.

Adj, Isten, biztos üstököt
És hogy minden fölfordulásban
Lehessek az elsők között,
Ha baj is ér.

Velem már minden megesett,
Tán önmagam is lealkudtam,
De sohse leszek kevesebb
És dacosabb.

És én a másé nem leszek,
Aki annyit, méltán dacoltam
Követelem, mi lesz a Holnap
S az Azután?