Ady Endre

MAMMON-SZERZETES ZSOLTÁRA

Babilon sötét vizeinél ülve
Akasztom hárfám szent, szomoru fűzre,
Habok locsognak és süvölt az Élet.
Én atyám, Mammon: fohászkodik hozzád
Könnyek sarában a Te kis cseléded.

Ülök rabságban, sír, reszket a hárfa.
Szűz papod vagyok, már semmit se várva,
Hatalmat vágyam nem vesz soha rajtad.
Én atyám, Mammon, szomorú szűzségem
Vigasztald meg, hogy így jó s Te akartad.

Zúgd, hogy ez így jó s rongyságom nem átok,
Dervised vagyok, boncod, szent barátod,
Arany elkerül s elkerül az Élet
S örömödre van kincsekből kitudott
Bús, szűz életű, szegény kis cseléded.

Babylon sötét vizeinél ülve
Engedd, hogy arcom a Pénz elkerülje.
Engedd, hogy legyek szűz, szerzetes árva,
Engedd, hogy fagyjak boldog jégszoborrá
S boldogan zengjen téged ez a hárfa.