Ady Endre

NE SÚJTS BÉNASÁGGAL

Ki gőgös volt, már lakol itt lenn,
Jaj, ha engem is büntetni fogsz
Keserű gőgömért:
Félek törvényedtől, Úristen.

Jaj, hogyha hamar rámbocsátod
Nehéz csapásaidnak sorát,
Mert irigyeltetém
Pávás kedvemmel a világot.

Jaj, hogyha béna lesz belőlem
S az utcasarki víg szánalom
Morzsáit lesem én,
Ki hivalkodtam pompa-gőgben.

Jaj, hogyha majd sajnálni fognak
Irígy dühöngők, várakozók,
Okos, pörös felek,
Kik törvényedben bizakodnak.

Béna koldussá ne tégy engem,
Hiszen magad is megcsufolod.
Tudod, hogy gőgömet
Csak mutatom, vágyom, esengem.

(Sok élet-serleget kihabzsolt,
De tudod, hogy szomjan szenvedett,
Álkevélyen, sírón
És mégiscsak igaz fiad volt.)