Ady Endre

RÉGI NEGÉDESSÉGEM MEGHALT

Nem akartam megadni, amit nem kell
S most nem tudok megbirkózni,
Kéretlen muszájokkal s elemekkel
S régi negédességem elhúnyt.

Merre menjek, hogy leljek kibúvóra
S hogy hűvösen tudjak látni,
Ha szirokkó jön, vagy jönne bóra,
A megfagyasztó bizonyosság?

Merre menjek, hogy mégis tisztán véljek,
Merre van a meggyőződés,
Merre van a győzelmes Élet,
Merre van a nagyhős kiigazodás?

Igen, régi negédességem meghalt
S a pillanatok megölnek,
Mert, jaj, mi lesz a jövő pillanattal,
Óh, szörnyűségek csúf világa?