Ady Endre

SEREGÉLY ÉS GALAMB

Emlékszel-e egy csúf madárra?
Hollók és varjak kósza népe
Így vallat éjről éjre.
Emlékszel-e egy csúf madárra,
Egy véres, bűnös, vén seregélyre?

Nem láttam soha seregélyt én,
Gyönge, finom fióka-szárnyam
Ugye, hogy makulátlan?
Nem láttam soha seregélyt én,
Nem láttam én, jaj, sohse láttam.

Éjben, csókban, borban, szemétben
Tört szárnnyal én sohse loholtam,
Sebekkel, félig-holtan,
Éjben, csókban, borban, szemétben
Az nem én voltam, az nem én voltam.

Nem emlékszem a csúf madárra,
Valaki itt galambnak vélten
Járt helyettem a vérben.
Nem emlékszem a csúf madárra,
Újszülött vagyok, nem is éltem.

Előttem egy vén seregély járt
Bizonnyal, gonosz, bűnös kedvben,
Dacolva, istenetlen.
Előttem egy vén seregély járt,
De én, íme, újraszülettem.

Piros, fehér, szűzi galambként,
Aki nem küzd, sorsot nem vállal
Egy csúf seregély-árnnyal,
Pihés, fehér, szűzi galambként
Halok meg szép galamb-halállal.