Ady Endre

UTAZÁS A MÚLTBAN

Hadd idézgessék ők a Multat,
Mulassanak a nyomorultak.

Ahol a föld mi vérünk issza,
Szekerezzünk a Multba vissza.

Fussunk velük targoncán ülve,
Bús emlékekre felkészülve.

Mióta ők éltek és voltak,
Mindig minket űztek, gyilkoltak.

Csak menjünk, hogyha ők akarják,
Járjuk a Mult vén birodalmát.

Gyalázott pór szüzek holttestén,
Százszor elszántott koldusmesgyén.

Fájdalom-csúcson, bánat-völgyön,
A fölfalatott Dózsa Györgyön.

Jobbágy ifjún vagy banyán által,
Menjünk, urak, minket nem átall.

Fölmutatjuk - sírjukból intnek -
Szomorú mártir-őseinket.

Mióta csak éltünk és lettünk,
Ti éltetek és mi szenvedtünk.

Menjünk, urak, vissza a Multba,
Ti akarjátok újra, újra.

Mi késni a Multban se késünk.
Egy biztos: a mi nagy ütésünk.

Népszava, 1907. szeptember 22.