Ady Endre

ZIKCENE, ZAKCENE SATÖBBI

Rossz szivem és százszor rossz vérem
Dobog, zuhog, mindig fehéren.

Dobog, zuhog, egy kicsit kába
És vár valamit mindhiába.

Várja a nagy, nagy, nagy időket,
Várja az új, királyi nőket.

Ami szépség van, ami álom,
Azt mind, azt mind náluk találom.

Zikcene, zakcene, félek,
Övék a sors, a nő, az élet.

Budapesti Napló, 1907. augusztus 25.