Arany János

ALMANACH 1878-RA

Itt van tehát: megjött az Új év,
   Mint biztató előlegem;
Háromszázhatvanöt nap-éjre
   Halvány reményszínt[*] hoz nekem;
Bár majd, ha eljön a valódi,
   Nem lesz, mint most, ruhája zöld;
Inkább hiszem, hogy a küszöbnél
   Fejér, halotti leplet ölt.

Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!
   Elfogadom a jóslatot,
És köszönöm, hogy a jövőre
   Kilátásom' tovább nyitod:
Hisz' egy időtül fogva nálam
   Látás, kilátás oly rövid!...
Ha meg nem érném: gondolatban
   Hadd élvezem át örömid.

Mindjárt az első nap rohammal
   Köszönt boldog-boldogtalan;
Oly ünnep ez (no! nem panaszlom),
   Midőn szív s tárca nyitva van;
S egy "szellemdús" játék (amelynek
   Nem kellett nagy heuréka)
A pénz-pazarláshoz időd' is
   Ellopja: a "b. u. é. k."

Aztán jön a farsang, - az árvíz
   Mátyás körül, mely "tört jeget";
Szegény kiöntött ürge-népség
   Verdesi jajjal az eget;
Mi táncolunk a szenvedőkért,
   Bőven fogunk pazarlani:
S ha nem csordúl - százezreinkből
   Csöppen nekik is valami.

Aztán jön, amely "gólyafőt mos"
   A híres márciusi hó,
Ha "Gergely megrázza szakállát" -
   No meg böjt, exekúció.
E hó egy napját űltem én is
   Már két közép embernyomig:
"Simplicius" napján születtem:
   "Simplex" maradtam holtomig.

Ápril minden nedvet kiszáraszt,
   Májusba' jőnek a fagyok; -
S ha sáska, féreg, rozsda nem járt,
   S a június szépen ragyog
S a július "meg nem szorítja":
   Még a vetés bőven terem;
Örvend az úr, - hát még az asszony!
   Lesz csipke több is, meg selyem.

Míg a paraszt izzad, mi gazdák
   Fürdőre járunk, hűsleni,
A repce-, gyapju- s más előleg
   A csorbát szépen kifeni;
Nem, mint apáink sűltek, - itthon
   Töltvén egész mélő nyarat,
S nézték a vén béres hogyan vet
   S a tót napszámos hogy' arat.

Szeptember - ah! szüret már nem lesz:
   Vagy: lesz szüret, ha bor nem is:
Történeti jogát megőrzi
   Híven az iszom-eszem is;
Különbség az, hogy míg apáink
   Egy canga birkán "laktanak":
Nekünk cukor kell, sütve, főzve,
   Pezsgő bor, osztrigák, halak.

Így, ber, megint ber fogytig-untig
   S "brrr!" míg az esztendő lefut;
Miközben egy nap a halottak
   Fényűzésére is kijut,
Midőn gyertyával, zöld levéllel
   S virággal megvendégelik,
S kitesz halottjáért az élő,
   Mutatva dúsan, hogy: "telik!"

Majd a karácsony hozza végűl
   Az apró szívek örömét;
De a "bubus" már nagy szakértő,
   Bírálva hordja meg szemét,
S ha nem drágát hozott az angyal
   Ajak lepittyed és befagy;
Biz', édes Jézuskám, te is már
   A luxus terjesztője vagy!

(1877 nov. 4)

[*] Az akadémiai Almanach borítéka rendesen halványzöld. - A. J.