Arany János

KORTÁRSAM R. A. HALÁLÁN

Kidölt immár sok ép, erős,
   Ki velem indult és haladt;
Kevés itt fenn az ismerős:
   Oh, mennyivel több föld alatt!

Reményem - elzárt völgy-fenék,
   Nincs onnan út, kivezető;
Emlékezet üdítne még -
   De az meg egy nagy temető.

Ott fekszenek távol, közel;
   Egy-egy külön sír jeleli
Futó harcban hol estek el -
   Mint a Horácok elleni.[*]

S én a pályán vagyok ma még,
   Leggyöngébb a futók között;
Fenntart egy szálnyi tartalék,
   Bár testem és lelkem törött.

Még elkerült ásó, kapa -
   S tán engem a sors arra tart,
Hogy visszanézve, mind csupa
   Sirhalmot lássak, ravatalt.

Most a tiédet hantolák:
   Im, tőlem is rá egy göröngy!
Oh! hitte volna egy világ,
   Hogy te elébb bucsút köszönj?

Egy nap derült volt rád s reám:
   Nem várhatál még keveset?...
De sírunk sem lész messze tán,
   Ha bölcsőnk oly közel esett.

(1877 aug. 25)

[*] A Curiatiusok. (Célzás a Horatiusok és Curiatiusok viadalára,
amint e mondát Livius (I. k.) elbeszéli. A. J.