Arany János

KÖSZÖNTŐ VERS

Szász Károlynak

Mottó: Tüstént a faluban hosszú, valamennyi kötél van,
Összekötözgetvén rakjuk szekerekre legottan.

Csökmei sárkány

Kötelet Károlynak! gerendába vele!
Ez a magyaroknál a köszöntés jele;
Kivált míg az ember holmi sückő gyermek,
Kinek Aprószentkor a seggire vernek.
Hadd lógjon őkelme a gerenda alatt,
Hacsak meg nem adja a Károly-poharat.
"Uj szita szegen függ" - ne mondják hiába
Kössük fel, hogy földet se érjen a lába.

De ha van jó kolbász, paprikás meg rétes,
Aminek szavára begyűlt ennyi éhes,
És ha van jó bora, még pedig pecsétes,
Mit törvényes ágyban szült Tokaj vagy Ménes:
Már akkor se bántsuk, már akkor ne féljen,
Jánosi, Mentovich kiáltsák, hogy éljen!
S oly jó kedvünk legyen, hogy tánc közbe' még a
Padlást is beverje Csikai kolléga.

A naptárcsináló soha jobbat nem tett,
Mint, hogy összeirkált annyi ócska szentet,
Kik, mivel böjtöltek egész életökben,
Az eszem-iszomot ránk hagyták örökben.
Cyrillus, Kajetán, Sz. Eulália
Nekünk mind Ivó-nap és Leokádia;
Hozzanak bárányhúst, mellé galambbegyet,
Mi mindenik szentre ráfogjuk, hogy Egyed.
Hozzanak borocskát jó bőven utána,
Akkor mindenik szent lészen Bibiána.
Vidám torral üljük szomorú emlékét,
Kívánva penészes hamvainak békét.

Természete az már az emberfiának,
Minden jót kívánni felebarátjának;
Vagy ha nem is mindég - egyszer esztendőben,
Ha érzelme nem fér a teli bendőben.
Azért találták fel, - emeljünk kalapot! -
Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot:
Máskép a szeretet közülünk kihalna;
Máskép a halandó, nem lévén alkalma,
Sohasem óhajtná embertársa javát, -
És akkor az élet nem érne egy kovát.

Azért öcsém Károly, idvezel e múzsa,
Mihelyt lelkesíti kövér malac húsa,
Mihelyt bor tüzeli, melyet ingyen adnak
S ha fogy a palackból, másikért szaladnak.
Ezer jó kívánat vagyon készen nálam,
De hadd lám először, hogy mi lesz a tálban?
Hoztok-e pecsenyét, avagy túrós rétest,
Mert az áldásokat mérem ahhoz képest.

Hogyha malacod van..., azaz nem magadnak,
Hanem olyan, amit megsűlve feladnak,
Úgy, fiam, e földön élj sokáig, hízva:
S a szegény kis állat neked adja vissza
A tőle elrabolt disznói napokat,
Békés hízlalóban te éld le azokat.
Hadd lássa mindenki a gömbölyű testen,
Hogy te legalább is háziúr vagy Pesten,
Ki semmit sem téve, nagy boldogságban él,
Még csak nem is olvas egyebet a pénznél.

Ha pedig egy lúdba ütötted a nyársat,
Akkor az én múzsám kíván neked másat.
Akkor legyen tied a libának tolla,
Hogy szállhass vele a magas Helikonra.
Persze, hogy a toll más, és megint más a lud,
Mert ebből nem eszik, akinek amaz jut.
De a repüléshez nem szükséges nagy háj,
S egyiké a lúdtoll, másiké a lúdmáj.

Ha pulykát tetetsz fel ide az asztalra,
Juttasson az Isten fényes hivatalra;
Ruházza fel szíved hozzá való gőggel,
Hogy megéreztethesd az esedezőkkel;
Jól esik olyankor egy kis pulyka-méreg, -
De ha ez nem tetszik, úgy egyebet kérek
Amire mostanság lesz nagyobb szükséged:
A farkadban álljon főfő büszkeséged!

Ha galambot adnál, az sem lenne káros,
Akkor azt kívánom: legyen élted páros,
Rétesed a túrót ahányszor takarja,
Annyi boldogsággal légy te eltakarva.
Örömed legyen a cékla pirossága,
Reményed a zeller zöld-szín koronája,
Napjaid legyenek édes ízű kompót,
Meg ne keserítse gyógyszertári kontó.

Végre csöndes legyen nyugtod a halálba,
Oly csendes, mikép egy részeg ember álma.
Ha pedig nem volna enni, innya semmid,
Akkor az én múzsám sem kívánhat semmit,
Ha se malac, pulyka, ha se kappan, sem lud:
Áldjon meg az Isten magától, ahogy tud.

(1852 jan.)