Arany János

LISZNYAI KÁLMÁNNAK

Hej Kálmán!
Igazán
Megvallván,
Bolondok
E hangok,
Melyeket
A rekedt
Trombita
Sipita.
Mit ér ez?
Ki érez
Hipp-hoppot
Csipp-csuppot?
Gyerekes
Szó repes
Ajkidon
Kálmusom.

Vajh ki mond
Ily bolond
Éneket
Te neked?
Mert bizony
Szent iszony
S rémület
A fület
Fogja el,
Míg figyel
E dalra;
Feküdj az
Asztalra
Oh kamasz!
És ne tégy
Ily dallást,
Példát végy
S nézz meg mást.

Sülülü
Bülülü
Kótyonfitty
Sipiritty
Hallgass már
Mer 'szen kár
Fáradság,
Izzadság,
Mert mindez
Szélbe vesz!
Mily laza
Vers az a
"Nyári éj"
Kotyfos téj,
Csiriz pép,
Nem egyéb.
Tele száj,
Papagáj-
Csárogás
Semmi más,
Oly hüle,
Oly tarka,
Se füle
Se farka!

Hátha már
Egy szamár
Két tagot
Faragott
Rímekre:
Ezekre
Mit mondasz?
Még jobb az?
Például:
(Amitül
A fülem
Végtelen
Megfájul
Siketül):

Bár mán,
Kálmán!
Zengnél
Ennél
Verset
Szebbet.
Két tag,
Lásd csak,
Kurtább
Sort ád
És ez
Vershez
Furcsább.