Arany János

PLEVNA

A Haemus ormán s a Dunánál,
   Ím, óriások harca foly:
S az én múzsám - kisebb magánál -
   A porba' játszik, ott dalol.

Hát hol van a magasztos ének,
   Mely a győzőt megilleti:
Hogy két világra zöngenének
   Neve méltó dicséreti?

Hol a lant, melynek húrja váltson,
   S ne a nagy tetteknél alább?
S a harc zaján is túlkiáltson:
   Csak diadalra!... csak tovább!..."

Ki zsarnok volt s Európa réme,
   Most ezt nagy rémtől menti meg,
S a népszabadság szent nevébe'
   Övé a zászló, mely lebeg.

Mert így jutnak, idő lejártán,
   Magok a szerencsétlenek
Szabadsághoz, kik most a sárkány
   Szemétől megszédültenek.

Elvész, bizony, varázsa, bűve,
   Mikép hatalma megtörött,
S ez a győzelmi zászló műve,
   Mely leng a vérmező fölött.

Azért e zászlónak dicsőség!
   S magyar ajakról kétszeres!...
Ha volna költő - volna Ő még,
   Kit vágyunk holtan is keres!

De én lantom bágyadt idegjét
   Addig feszítni nem merem,
Habár olykor elhagyja szegjét
   S unalmat űzni dalt terem.

S nem szólok népem - a magyarhoz,
   Tán meg sem ismerné szavam;
A szebb napnak, mit e vihar hoz,
   Örűlök csendesen, magam.

Szabad, egy még érző tetemnek,
   Sírig szeretni a honát:
S e diadal-nap életemnek
   Megaranyozza alkonyát.

(1877 szept. 21)