Arany János

RÓZSA ÉS IBOLYA II.

        Mese, mese: hadd mesélek.

Hajdanában, hol volt, hol nem,
Vagy valahol, vagy seholsem,
Volt egy szép királyfi, Rózsa,
Gyenge, mint a nyílott rózsa.
Szem nem látott nála szebbet,
Olyat is vagy - vagy se többet;
A nap meg-megállt csudára,
Ráfelejtkezett sugára.
Hát a lyányok - napraforgók,
Véle forgók, rámosolygók!
De neki lyány egy se kellett,
Hagyta mind a fakép mellett.
Járt vadászni minden reggel,
Sok kutyával, nagy sereggel,
Zöld erdőbe, sík mezőre;
Akkor osztán: haj előre!
Nem maradt meg tőle béken
Őz vagy szarvas a vidéken:
Hanem a lyány ő miatta
Ülhetett az istenadta.

   Egyszer is vadászni ment -
Rekkenő volt a nagy hőség,
Szomjan égett a mezőség -
Zöld ligetbe' megpihent.
Barna szikla hűs tövében
Tiszta forrás buzga épen;
Megmerité - - -

(1852-54)

***