Arany János

TANÁRI JUBILEUMRA

"Quem dî odere" - hangzott a panasz
Évszázadok hosszú során keresztül;
"Quem dî odere" - és a régi átok
Mindegyre zúg, nem szűnt meg a panasz.
Kedv, ifjuság, erő szellem-vagyon
Ma is gyakorta mindhiába vesz:
Homályos a cél, tömkeleg az út,
S kit e pályára Isten átka sodrott,
Szívvérit ontsa bár, mint pellikán,
Hálátalanságot növel magának.

   Te, ritka férfi! áldjad Istened,
Ki oly önérzettel dúsgazdagon
Állhatsz pihenni meg pályád felén.
Körödbe gyűlnek a felnőtt fiak,
(Egy emberöltő) s érett férfi ésszel
Köszönve amit ifjakért tevél,
Legszebb jutalmad így tőlük nyered.
S mi felkiáltunk: mily nagy érdem az,
Minő erény, mely e hálátalan
Pályán a késő hála újra sarjadt,
Nem hervatag babérait szedi.

(1858)