Arany János

TÖREDÉK EGY NÉPIES VÍG EPOSZBÓL

Takarodót harangoznak,
A nap terhe már lejára,
A kis újhold mindjárt elfogy,
Kaszapengés jelenti, hogy
A holnap vár új munkára.

Jön a mezők fáradt népe,
A fa alá települnek,
Nagy malomkő-asztal várja,
Most körül a pohár járja,
Aztán vacsorához ülnek.

Két kis tarka macska játszván
Fölkapott az eperfára,
Maguk sem tudják, hogy esett.
Magasra van egy keveset
Lepislogni a nagy tálra.

Falatra vár a Bodri lenn,
Szeme, füle áll fölfelé:
Néha száját is föltátja,
Valaki tán, ha meglátja;
Majd egy csontocskát dob belé.

Rezzen az eperfa lombja,
Rá a Bodri nagyot mordul,
Hogy megszeppen a két cica,
Egyik a mást megtaszítja,
Lepottyan s a tálba fordul.

(Állítólag Arany verse)

(1853)