Babits Mihály

A CSÜGGEDT KAPITÁNY

1909.

- Hol jár a lelked, éjszívű kapitány,
hol jár a lelked éjszínű paripán?
   hol jár megint, hol jár a lelked?
      mely hadakat, vadakat vág, kerget?

- Nem az vagyok már, aki valék, szegény
szegény legény, de büszke, bitor legény,
   ki egykor a tilosba vágtam
      hej, bitoran, botoran, de bátran!

Mennyi sok kincsem, mennyi sok aranyam
szeleknek szórtam, vége van, oda van!
   Most szellemem, miként gerincem
      nyugtot eped s veszi bármi kincsen.

Jer hát nyugodjunk, jó paripám! Rövid
kantárra foglak! Nézd a tavaszt, ma víg:
   kész vendégasztal: lásd a hasznát!
      Föl ne ijedj, ha zokogna gazdád:

a nyugalomnak ára a fájdalom,
nekem: mert érzek és nem mondhatom;
   neked: mert még röpülni vágynál
      és nem ereszt a hideg kantárszár!

                Pesti Napló, 1917. máj. 27. 12. l.