Babits Mihály

A SPINOZA SZOBOR ELŐTT

1904. szept.

Jól esik látni, nagy zsidó, remek
képmásod, íróasztalom fölött:
jól esik nézni terhes fejedet,
amely nyakadnál szinte megtörött.

És látni, hogy a kinba’ vajudó
gondolat szent gyötrelmét élvezed,
amit a művész benned, nagy zsidó,
századaidon át kiérezett.

Te boldog vagy, már csak kőmásod töpreng;
az én agyamban még küzd a velő,
én még itt bolygok lenn e földi ködben.

és fáradok csiholni fényt elő -
nagy rokonom! én is gondolkodom, ládd,
és szenvedek s méltó vagyok te hozzád.

                Budapesti Napló, 1906. jun. 22. 14. l.