Babits Mihály

ALISCUM ÉJHAJÚ LÁNYA

IRTAM ALISCUMBAN

(Roma urbs Regum)

«Fennhangon dobban a szívem,
mellem repes, úgy örül,
csiklandó vágyak méhrajai
zsibongnak övem körül.

Hasadt tunikámba botlom -
nem is tudom, ma mi lelt:
tegnap, - tudjátok-e? - tegnap
a római prétor ölelt!

Megölelt a római prétor,
adott egy karperecet:
‚Aliscum éjhaju lánya’
ábrándosan így nevezett.

‚Aliscum éjhajú lánya,
bársonyszemű, olajarcú,
hymettusi méz ily édes,
lybánoni törzs ily karcsú.’

‚Ilyent csak a Nílus látott,
soha még a Tiberis.’ -
Igy mondta. Világot járt ő
s tud írni verseket is.

És római ő, Rómába
tér majd haza gazdagon.
Tudom el is visz magával,
ha picit cirógatom.

Rómában a Tiberisnél
van ám keletje a lánynak;
lakomákban, asztalok alján
táncolnak s csókokat hánynak.

Sok szőke, barna leányok,
és héber, rőthaju szintén,
s cigány s kökényszemü germán; -
de oly büvös egy se, mint én.

Olyan büvös - és oly hűvös,
tüzes - s szüzes; oly ügyes:
Rómában csupa király van,
mégsem leszek én kegyes.

Rómában csupa király van,
aki hálót vet ki, fog.
Rómában egy csak a császár
és én - császárt akarok.

Milyen lehet az a császárt?
Aranyhal! övé a világ!
Hitegessem, csalogassam:
nem ingyen kél a virág.

Hitegessem, csalogassam:
tán nőül vesz kereken,
s menyasszonyi ajándékul
a világot adja nekem!«