Babits Mihály

AZ ARANYSZŐRŰ KECSKÉK

(Magas part a Balaton mellett, kilátással.)

A királyi csősz:

Pista öcsém, hej hó! ördög egye májad:
megin’ így elkószálsz? Hova lett a nyájad?

A pásztor:

Lenn késik az aljban.

A csősz:

                                   Csípjen meg a kánya:
híjja lesz a juhnak.

A pásztor:

                               Bánja aki bánja.

A csősz:

De nem addig, öcskös, ne beszélj így, héka,
míg garasod nincsen, legalább egy véka.
Bánja aki bánja? Bánja majd a gazda.
Az ilyen rossz szógát szóval se marasztja.
Fel is út, le is út, kiadja a béred:
barna bugyor, kis pénz, mehetsz, ahol éred.

A pásztor:

Nem szorulok pénzre.

A csősz:

                                  Nem ám a Krisztussát!
Az utolsó bakter is kéri a jussát.
Krisztus koporsóját sem őrizik ingyen.
Esz a fene téged - nincs ki nálad minden.
Nincs rendben a szénád; kutya van a kertbe:
bolygsz szerte bolondul, mint az Orbán lelke.
Egy kerékkel több van, vagy kevesebb esmég.
No csak veszne eggy el, az ugyan jól esnék!
Az eszed csáléra, míg a lábad hajszra
tátogatsz a holdra, mint valami sajtra.
Mit lesel? Az angyalt? Vagy a sült galambot?

A pásztor:

Csak nézem a felhőt és nézem a dombot,
a Balaton habját, a lobogó lombot,
és hallgatom szólni a lomha kolompot.
Ugar az én lelkem, hol nem terem élet,
bús legelő, melyen legel a nyáj mételyt:
télen, ha a rossz szél sűrü havat szűr szét
s pelyhekből a földnek szövi prémes szűrét,
s búsul a rab bárány a borús karámban:
a lelkemet látom ebben a bárányban.
Legjobban szeretnék...

(Ezalatt jön Meseország királyának kísérete, az egész udvar, hölgyek, férfiak vegyest. Mintegy sétálnak a gyönyörű időben; gyalog jönnek, a kocsikat hátrahagyták. Egyenkint buknak elő a part megől.)

Első udvaronc (előbukik):

                                             Egy regényes pásztor!

A pásztor:

... elmenni világgá a holdújuláskor,
a világ végére, Operenciára,
vagy el a törökre, vagy a franciára...

A generális:

Derék fiú mégis!

A pásztor:

                             Vagy nem, sehova már:
meghalni szeretnék!

(Lassan feljön a dombra a nyáj, szamár, kos, birkák, kecskék, hátrább komondor.)

Egy udvarhölgy:

                                Ni, egy szamár!

A csősz (a pásztorhoz):

                                                        Szamár!
Mondanék valamit - csípje meg a kánya -
de tudom...

Másik udvarhölgy:

                    Ni egy kos!

A csősz:

                                         ...nem nézel a lányra:
lány nélkül is meg van az eszed zavarva.

Az udvarhölgy:

Csengő van a nyakán, és görbe a szarva.

A csősz:

Adj Isten jó napot!

A generális:

                                Fogadj Isten, öreg!

Az udvaronc (kezdve):

Nincs a szerelemnek...

A generális (a csőszhöz):

                                           Hogy ityeg a fityeg?

Az udvaronc:

Nincs a szerelemnek határozott tárgya
ide-oda röppen - a semmibe - vágya.
A fiatal szívnek nem kell a valóság
csiklandják az orrát gulisztáni rózsák,
Szerelmes a fiú, de nem tudja, kibe.

Első udvarhölgy:

Ni virág!

A csősz:

              Tán biz a mennydörgős mennykübe!
Hogyha szerelmes vagy, csókold meg a Pannát.

Az udvarhölgy:

Rezedát... gólyahírt... zsályát... majorannát...

A bojtár (magába morogva):

Kóbászfű, az annyát!

A csősz (a bojtárhoz):

                                 Te számold a nyájat!

Egy hölgy:

De szép a Balaton!

Másik hölgy:

                             Juj! az ökörnyálat!...

A bojtár (a nyájat olvasva):

Egy, kettő, három, négy...

Másik bojtár:

                                         Ahun hajt a Bodri!

Egy udvaronc:

Hát Tihany merre van?

Másik udvaronc:

                                        Tiszta idő!

A generális:

                                                          Ott ni!

Udvarhölgy:

Milyen édes, selymes, hosszúszőrű juhok
és kecskék!

A bojtár:

                   Húsz, huszon...

Másik udvarhölgy:

                                              Hallga, a nád suhog!

Generális (halkan az udvaronchoz):

Erre ment a felség?

Udvaronc:

                                Nem erre ment; mégsem...

Fiatal udvarhölgy:

A szememmel láttam.

Udvaronc:

                                     Óh az a nagy kék szem!
Boldog akit meglát.

Fiatal udvarhölgy:

                                   Úgy boldog a király.

Egy másik udvaronc:

Ily messze se ment még, amióta kijár.

A generális:

Mily különös ötlet... így egyedül járni.

Udvaronc:

Mennyi felelősség!

Másik udvaronc:

                             Történjen akármi...

Harmadik:

Mi vagyunk hibásak.

Első:

                                  Tán kérdeni kéne.
Öreg!...

Lányok (jönnek énekelve):

                Járt utánam hét falu legénye.

A legelső udvaronc:

Ilyesmi sem eshet, csak Meseországban.

Másik udvaronc:

Nem ügyeltél erre egy öreget - zsákban?

A csősz:

Zsákban?

A generális:

                Zsákruhában.

A bojtár (befejezve az olvasást):

                                       Híjja van a nyájnak!

A generális:

De olyan az arca, akár a királynak.

A csősz:

A királynak? Akkor tán a királyt lássam?
Láttam, nem is egyszer, követem alássan,
jól ismerem én Őfelsége személyét,
szolgáltam inasként királyi szeszélyét.
Azután vén lettem, s ki falun születtem
a király csőszinek ide kéredzkedtem
a falun meghalni, a Balaton mellett
hol a kedves birkám legelőször ellett,
ahol legelőször vigyáztam a nyájra,
mielőtt vigyázni vittek a királyra.
Mostan, hogy a felség idejött, mint mondják
betegült lányának viselni a gondját
hogy a láthatatlan balzsam, amit Isten
szent keze kevert el levegőben, vízben,
gyógyítsa szegénykét, sokszor...

A bojtár:

                                                     Pali bácsi!

A csősz:

...látom, amint erre...

A bojtár:

                                       Híjjas a nyáj!

A csősz:

                                                            Ácsi!
Sokszor, amint mondom, látom ő felségét...

A bojtár (a pásztorhoz):

Híjjas a nyáj, Pista!

A pásztor:

                                Ejh, hagyj vele békét!

A csősz:

Látom, amint méláz csupa zsákruhában
és nézi a földet egyedül magában,
mivel, amint mondják, érti is a mágiát,
netalán lányának leli orvosságját,
naphosszra magában keresi a gyógyírt:
engem, öreg szolgát, néha meg is szólít.

A generális:

De ma még nem láttad?

A csősz:

                                    Nem láttam.

Udvaronc:

                                                        Azonban
mehetünk.

Asszonyok (súgva a csőszhöz):

            Szóljék kend.

Mások (éppúgy):

                                   Mondja neki.

A csősz:

                                                        Mondjam?

A generális:

Mi itt, önök arra -

A csősz:

                                Kegyelmes uraság
engedd meg egy vén fej együgyű mondását,
de tudni szeretné férfi, gyerek, asszony,
hogy érzi magát a felséges kisasszony?

A generális:

Nem beteg az épen.

Udvaronc:

                               Csak ideges, gyenge.

Másik:

És bú a világtól.

Harmadik:

                          Kit se bocsát szembe.

Udvarmesternő:

Semmi etikétnek nem tartja szabályát.

Orvos:

Kincsért sem akarja elhagyni szobáját.

Udvarhölgy:

Hol a szőnyegekbe léptek belehalnak.

Másik:

Nagy kárpitok ontják bársonyuk a falnak.

Harmadik:

Ott ül arany trónon naphosszra magában.

Negyedik:

Éjjel hever ébren arany nyoszolyában.

Ötödik:

Kedves papagálya mellette rikácsol.

Hatodik:

Fekete ajtóban a gonosz szú ácsol.

Parasztasszonyok (egymás közt):

Fekete ajtóban ácsol a gonosz szú.

Hetedik:

Hosszú neki a nap, az éjszaka hosszú.

Udvaronc:

Nem szól soha szót sem.

Másik:

                                       Nem nevet az ajka.

Első udvarhölgy:

Hiába vidítja a komorna, dajka...

A generális:

Önök itt, mi arra!

Első udvarhölgy (távozás közben):

                             ...a bohóc, a doktor. (Mind el.)

Parasztasszonyok (egymás közt):

Királynál boldogabb a parasztnép sokszor.

Egyik:

Tán erre jelentett a földindulása.

Egy öreg:

Háború lesz, véres, akárki meglássa.

A csősz:

Vörös az ég, szél lesz.

Az öreg:

                                 Mondtam ugyan régen:
a szakállas csillag járt multkor az égen.

Egy másik:

Az az Úristennek a mutatóujja.

Egy fiatal:

Hallgasson el ked már, mer az Istók fújja!

Az előbbi:

Hát ki az az Istók?

A fiatal:

                              Az a kecskepásztor.

Az előbbi:

Hogy én elhallgassak, ha ilyen flótás szól?
Hiszen hét falunak ő volt a csihása,
málészkodni nem volt hét faluba mása,
lányra csak úgy pislog bamba szeme sandán -
Hé! a királylányra gondolsz oly búsan tán?

A pásztor:

Nem a királylányra, - nem lány, se nem asszony
akiért a bánat szivemen szakasszon:
a lányra nézek, csak a nótám nézem,
s felejtem az asszonyt, ha a nóta készen.

Egy legény:

Akkor mire gondolsz?

Másik:

                                     Tán a híjjas nyájra?

Harmadik (gúnyosan):

Juhaidnak híres, aranyos gyapjára?

A pásztor:

Nem, nem a kecskékre, nem is a birkákra,
hanem a világra... a messze világra...

Egy paraszt:

Jó lesz hazamenni: a falu van messze.

Másik:

Gém bömböl a nádban.

Első:

                                      Mindjárt jön az este.

Második:

Fenn szólnak a tücskök, lenn szólnak a békák.

A pásztor:

S borulnak a földre aranyszögű vékák.

Egy asszony:

Mindig ilyen furcsát mond.

Másik:

                               Furcsa a legény. (Mind elmennek.)

A fiatal lány (súgva):

Ha senki se szeret, Istók, szeretlek én. (Elszalad.)

(A csősz és a pásztor ketten maradnak. Alkonyodik.)

A csősz:

Megvan-e kapcádban a hibádzók ára?

A pásztor:

Nincsen.

A csősz:

             Micsinálsz hát? Hogy tér meg a kára?

A pásztor:

Sehogy.

A csősz:

             Akkor mi vár az ilyen szolgára?

A pásztor:

Elmegyek világgá vagy Amerikára.

A csősz:

Ahhoz is ám pénz kell.

A pásztor:

                                     Ej, van nekem pénzem.

A csősz:

Már hun a fenébe vóna?

A pásztor:

                                     Oda nézzen!
Fenn a magas parton most mennek a kecskék
s a fehér bárányok mint gyenge szüzecskék
a hatalmas Estnek csodatemplomába,
hol ezer az ének és ezer a lámpa,
hol a vén diófa szent oszlopot állít
s csodamélyen terjeng a bíborszín kárpit
fejhajtva a sorban ájtatosan...

A kecskék:

                                                 Mek, mek,

A pásztor:

...egy régi zsolozsmát bólintva mekegnek,
egy régi zsolozsmát, milyet a pap nem tud,
mely egy örök szónál tovább sohasem jut
de azért az Égnek ez kedveszerinti
s aranyával őket kegyesen behinti.
Odanézzen, nézze! aki nem lát, dőre!
Most mind arany, ugy-e? A kecskéknek szőre,
a juhoknak gyapja és szarva a kosnak -
Nem akarják látni a dőre okossak,
kicsúfolnak érte - de azért én látom:
ez az én vagyonom! ez a királyságom!
mely elvehetetlen és pazarul omlik,
soha el nem vész és soha el nem romlik.
Ott van a szememben, ott van a lelkemben,
minden bánatomban, minden gyönyörömben:
Nekem adta Isten a zápor ezüstjét,
az éjjeli égnek leborított üstjét,
tócsa szivárványát, kapolyák márványát,
a fellegek égen legelő bárányát,
hópihe gyémántját, melyet a szél kerget,
s hogy drága szemekből bányásszam a lelket,
az aranyos csillag enyim a mennybolton:
az egész világot a szememben hordom.

A csősz:

De nem ad a zsidó semmit az ily kincsre.

A pásztor:

S oly hely, ahol adnak, e világon nincs-e?
A városig, ahol megbecsülik, értik,
megyek, ha a lábam lekopik is térdig.
Bokorba születtem, árván növekedtem,
és hátra ha nézek, nincs senki mögöttem:
nem is nézek eztán soha többet hátra,
mindenütt hazám lesz a magas menny sátra.
Kell lennie népnek, kellett lenni mindég,
kik aranyra váltják szemeimnek kincsét,
kiknek igazabb pénz juhaimnak szőre,
mint mit a ládában rejteget a dőre.
Aranyon kel itt lenn minden gyönyörűség:
de az én aranyom maga gyönyörűség.
Nincsen arany nélkül e hazában élet:
de az én aranyom maga magas élet.
Elmegyek a néphez, aki méltó arra,
s kiszórom a kincsem keletre, nyugatra,
és ha lesz jutalmam, világ pénze, jó sok,
akkor is énnékem ők lesznek adósok.

A csősz:

Ejnye, talán bizony bűbájos a flótád?

A pásztor:

Nem, nem is a flótán fujom én a nótát.
Összetöröm flótám buta, száraz fáját

(kettétöri)

már régen meguntam hitvány muzsikáját;
nem kell nékem semmi, se flóta, se kóta:
a világ a kótám, én leszek a flóta,
a világ zenéje muzsikál át rajtam,
a világ szavának kapuja lesz ajkam,
nyelvem a világnak lecsapódó hídja,
mely a világ útját szemtől szemig nyitja;
alatta a lelkem gyors csermelye zuhog
s a hídon át járnak aranyszőrű juhok.
S tudja, mik e juhok? Selymes szavak...

A kecskék (messzebbről):

                                                                 Mek, mek.

A pásztor:

... mik e csermely fölött rigmusra ügetnek
s mert dúsan ég rajtuk a világ dús napja,
mindenik juhomnak színarany a gyapja;
s lélektől-lélekig nem megy a nyáj pőrén:
viszi a világot aranyszínű szőrén.
Ez ám az én nyájam, akivel vesződöm:
s gazda juhával csöppet sem törődöm,
a magamét hajtom, hizlalva kövérre,
lelkemtől lelkekig, lelkek örömére.

A csősz:

S merre felé indulsz? Hová mégy!

A pásztor (csüggedten):

                                                      Nem tudom.

A csősz:

Jobbra-e vagy balra? Mely néphez? Mely uton?

A király (már egy ideje a part mögött félig elrejtve hallgatott):

A királyhoz indul.

A pásztor:

                              A királyhoz...

A király:

                                                     Nyomban,
hogy a beteg...

A pásztor:

                        ...lányát...

A király:

                                         ...vidítsa...

A pásztor (megreszketve az örömtől):

                                                           ...dalomban!

A csősz:

Felséges királyom...

A király:

                                Szegény kis madárkám,
étel-ital nélkül szótalan ül, sárgán.

A pásztor:

Hol a szőnyegekbe léptek belehalnak,
s nagy kárpitok ontják bársonyuk a falnak.

A király:

Kedves papagálya mellette rikácsol.

A pásztor:

Fekete ajtóban a gonosz szú ácsol.

A csősz:

Fekete ajtóban ácsol a gonosz szú.

A király:

Hosszú neki a nap, az éjszaka hosszú.

A pásztor:

De ha én eresztem juhaimat széllyel,
rövid neki a nap, rövid lesz az éjjel.
A vén nap, a vén hold, messze kihajítva,
úgy gurul az égen, mint két csodalapda,
amellyel a Nyugat s a Kelet lapdázik.

A király:

De ha arany nyájad vidítni hibázik,
előtted a vérpad: készülj a bitóra
mert a halálodnak ütött azon óra.
Ha pedig győzni tudsz a szomorúságon,
a tied a lányom s fele királyságom.

A pásztor:

Csak arra születtem s nem egyébnek élek,
hogy nagyot álmodjam és álmokat éljek.
Az álom az élet: s ha szép az az álom,
életemet érte sohasem sajnálom.

A király:

Jer, fiú, sajnálnám, ha a halál várna. (Elvezeti.)

Egy udvaronc (a másik oldalon felbukkan):

Itt a király!

Kövér udvaronc (szintén, lihegve):

                  Csak ily messzire ne járna!

Másik udvaronc:

El ne hagyjuk többet.

Harmadik:

                                  Csitt, mer észre vesz még.

Udvarhölgy:

Kit vezet a karján?

A csősz (az elvonulóknak):

                               Szerencsés jó estét!

A király hangja (menet):

Lehet, vissza se jössz: nem is nézel hátra?

A pásztor hangja:

Látni és dalolni megyek a világba.

(A csősz egyedül. Csend. Pásztortüzek gyúlnak.)

A csősz:

No ez aztán legény!

A békák:

                               Brekekeke.

A tücskök:

                                                 Zip, zip.

Halászok (éneke a part felől):

    Balatoni halászlegény
    hálóját kiveti szegény,
    fog beléje három halat,
    de magának egy se marad.

A csősz:

Mi lesz most a nyájjal?

(Meglátja a parton a bográcsozó halászok tüzét.)

                                    Hívok embert.
                                                            Hip! hip!

Halászok éneke:

    Eggyet elvesz a főbíró,
    eggyet a vicispán kiró,
    harmadikat szeretője
    édes párja kapja tőle.

A csősz:

Hé, Marci!

A halász hangja:

                    Mi kő no?

Másik halász:

                                    Éppeg vacsorálunk.

Harmadik:

Kednek is jut, ha gyün, valami még nálunk.

A kecskék (messziről):

Mek, mek.

A kolomp (messziről):

                 Kling, klang.

A kecskék (messziről):

                                     Mek, mek.

A csősz:

                                                       Szívesen, de máskor.
Kiabálj, segéljen valamelyik pásztor
nyájat beterelni.

Halász:

                         Hó!

Másik halász (énekel):

                                ...gyet a vicispán...

A békák:

Brekekeke.

A tücskök:

                  Zip, zip.

A fiatal parasztlány (visszaoson):

                                 Pista... (fülelve) Pista!...
                                                             (sirva) Pistám!

(Függöny.)