Babits Mihály
CSONKA
MAGYARORSZÁG
Bár lenne a
hangom tiszta és éles, mint intő csengőké!
A tiétek zavaros, mint
mocsarak habja! ti leborultatok az Ércbálvány előtt! döntsön az
erőszak!
s
döntött az Erőszak...
mi jogotok beszélni
többé?
Nekem
van rá jogom!
ti elhánytátok a Kiáltást: mint bolond a fegyverét!
nem kiálthattok már:
én
elkiálthatom:
Óh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver!
Jerikó trombitája! szólj!
falak,
omoljatok hangjaitól!
gerincek, borzadjatok! Európában! és
Amerikában!
mert
borzasztó az Igazság a gerincekben!
mit érnek a ma-épített falak
körülöttem?
ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a
hegyekben
árad a vizekben! Óh tiszta, éles trombita,
zengj!
ne
hallgass sohase!
egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se!
mint ahogy
nem hallgat a fájás az idegben, míg megvan a
betegség...
nem hallgat a vonzás a kőben, hogy természetes
irányában essék...
nem hallgat a madár,
míg fészkébe nem tér...
nem hallgat a
folyó, míg tengerbe nem ér...
nem hallgat
a szél,
míg él...
*
Nekem
van rá jogom!
Én
elkiálthatom:
I g a z s á g !
Ti eldobtátok ezt
a szót, mint bolond a fegyverét,
szegény testvéreim! s csak
gyenge izmotok maradt,
csak puszta kezetek, meztelen
mely
bilincsekbe verve, ha üt, csak önmagát ütheti esztelen
sem
lázadni nem tud, sem meghajolni az Ércbálvány előtt igazán -
de
hát az Ércbálvány hazája lettél-e, hazám?
Van-e
reményed abban?
a sötét utakban?
Nem!
- Csak a napban!
mely éget a kövön és ragyog a patakban.
Ti
azt mondtátok: Döntsön az erőszak!
s
hangotok zavart most, mint mocsarak habja.
De
én azt mondom: dönt majd az erős Nap!
Kitárom
tiszta szavamat a Napra.
*
Ti
eldobtátok a trombitát
de
a trombita zeng tovább,
zeng,
nem a ti kezetekben,
hanem
a vízben, a hegyekben,
Erdélyben,
felvidéken,
az
égen,
s
bennem!
Én sohse mondtam: »Dönt majd az
erőszak!« - most mondhatom: »Nem! Nem!«
