Babits Mihály

DE TE MÉGIS SZERETED EZT A KORT?

Búgócsiga       De én mégis szeretem ezt a barbár
                        iramot is, akárhová visz! Oldott
                        búgócsigák táncos agóniája,
                        végső lengések részegsége! Nincsen
                        lánc haláltáncnál, dal a hattyudalnál
Rózsa              elszabadultabb, s mint a rózsa dúsabb
                        illatot önt hervadva, ama Rózsa,
                        földünk misztikus fényrózsája, melynek
                        mindenik szirma egy-egy lélek, öntse
                        hangos páráját! Már a Szellem érző
                        selyme vonaglik, zsugorodva játsza
Fém és sugár  vadult játékát, villódzik a Város,
                        surran és tülköl a szomjatag élet,
                        fém és sugár közt meztelen: mohóbban
                        meztelen sohse volt! A fürge néger
                        combokat Senecák szeme is itta,
                        de soha ennyi fény és ennyi hullám
                        nem indult tőlünk csillagokhoz. Ennyi
                        zene sem: és elönti rádiónkból
Szférák zenéje a Jaszband a világürt. (Messze szférák
                        lakói ha volna lég az Ürben,
                        edzhetnéd, csillagok kiváncsi népe,
                        füled a méltó muzsikára, mellyet
A Macska        földünk röpít a mindenségbe!) Frissnek
                        kellene lenni, mint széptérdü lányok
                        s hetyke fiucskák, cincogó egérnek,
                        s játékra venni: már a Macska ugrik
                        s a vad ma ádáz árnyakat vetít a
                        holnap üres falára. Már a titkos
                        gyárak füstölnek, kémek kémiája
                        maszkokat ölt - (Óh kedvesem, milyen maszk
                        menthet meg majd sárga gázmérgeitől?)