Babits Mihály

HAJADNAK NYIROTT LOMBJÁT

1926.

Hajadnak nyirott lombját, arcod üdvöz
rózsaszinjét, szemed acélát
amit a lélek halk ezüstje ötvöz

s tested, meleg méhkasát vágyaimnak
orvosság módra issza szinvak
szemem, amely minden világot
mindig egy szinnel sötétebbre látott.

Oh jaj minden világ csak bellül ég
s a testek csunyán elernyőzik
de a tied átlátszó, mint az ég
melyen aki jól átnéz, ott az Isten!
Igy látom én a szemeidben
a lélek paradicsomát
felhőknek és fényeknek otthonát.

            Kéziratból megjelent Magyar a Nemzetben 1942.