Babits Mihály
HAJNALI
SZÜRKÜLET
Ez csak az éjnek betegsége...
Lesz-e
valaha reggelebb?
Oly csöndes künn az
utca, mint a messze
harcterek,
csak tompán
hallok egy-egy elviharzó
gépkocsit,
mint
távol ágyut, vagy mint hosszu jajszó
fütty
sivit
a szomszéd pályaudvarról, homályos
harcijel,
üzenet
a ködben, amelyre válasz
nem felel.
Az utca,
óh az utca, néma, mint a
harcterek.
Árad,
árad, mindent elöntve, kint a
szürkület.
939. ősz.
---
Vasárnapi csendes eső
mélán hull a
házereszről
nedves az udvar szalmája
sáros csizma tapos rája.
A kocsiut csupa tócsa
száz bugyborék a
hajósa
lassan száll le, elkanyarog
mint kis szennyes
gondolatok.
Csirkék, tyúkok szomorúak
egy rossz
szekér alá búnak
csúf a kakas, csorg a zápor
összeragadt
farktolláról.
Állva alszik egy bús tehén
állva is
kérődzik szegény
rá-ráébred az esőre
gőzöl ázott, meleg szőre.
Óh az eső rossz mulatság
nem mulat
más, csak a kacsák
hangjuk mint a vásári síp
hápog hápog visit
visít.
Máskülönben csak a csorgó
alatt
muzsikált a hordó.
Sem emberszó, sem állathang,
ló sem nyerít,
eb sem vakkant.
Zúg a zápor minden sülyed
elcsöndesült
minden élet
agyamban is a gondolat
mint őrült a zuhany alatt.
Jaj komor vidéki udvar
sáros térő,
piszkos pitvar!
Meddig kell még itten állni
ezt a záport
végigvárni?
Mintha örökké omolna,
mintha más egyéb
se volna
se nyomorgás, se háboru
ez is ép elég szomoru.
1940. nyár.
---
Világon való bujdosásaimnak
esztendeit
szaporítani tetszvén
az én bölcs istenemnek,
engedé bár, hogy
élvén élni bírjak
s ne legyen fáradt törzsem ága fösvény,
sőt
holtomig teremjek.
De ahelyett kórokkal és sebekkel
ver
ezerféle tarka nyavalyákkal,
se vége már, se hossza;
uj ostort
vesz kezébe minden reggel
s versenyt gyötörve a komisz
világgal
kinjaim sokszorozza.
Ki mondja még hogy életem
unalmas,
mikor a saját testem hoz naponta
meglepetést,
kalandot,
veszélyt és harcot, hősies vagy aljas
kinok
élményét, s a vak unalomba
váratlan szörnyű hangot
visit
minduntalan, új iszonyoknak
tárva utat birodalmába,
mígnem
keskeny szobám kitágul - - -
940. okt.
