Babits Mihály

HULLIK AZ ABLAK

1906. március.

Hullik az ablak
résin a napnak
üszke már
költi az álmost
és a szobám most
tüzben áll.
Butora máza
szikra fészek,
tavaszi láz, a -
merre nézek;
lángol az asztal
rőt az ágy
s kél a panaszdal
S gyúl a vágy:

Hejh, csupa börtön
s árny, mibe töltöm
életem
pedig a tágot
csak a világot
szeretem.
Itt a szobában
Nincsen élet
kivül a tágban
új dalom,
bent a szobákban
únalom.

Messze hazába,
Amerikába
szállnék én,
tengeri hantra,
vizi kalandra
járnék én:
metszve a szárnyam,
ajtóm zárván,
tömlöcös árnyom
tengem árván
tengeri hantra
nem szállok,
vizi kalandra
nem járok.

»Nap, ki koronkint
ablakomon kint
üszköt vetsz,
fénynyilad által
vén nyilas, által-
tüzködhetsz,
nyitni e zárnak
rézkilincsét
törni ez árnyak
jégbilincsét:
Tavaszi hónap
nincsen hőd,
csalogató nap
nincs erőd!«

Igy száll a panaszdal
szól a vágy
de lángol az asztal
ég az ágy...

                Magyar Szemle, 1906. nyarán.