Babits Mihály
NÉMA KÖLTŐ
MENTSÉGE
1915.
Ó ne civódj a szegény művésszel
Hogy
néma, bár a szive meghasad:
mely kovács az, aki puszta
kézzel
gyurni merné a meleg vasat?
Könnyű annak, ki hideg
viasszal
formálgatja játékbábuját:
laza forma; mégis percig
azzal
gondjainak játszat csicsuját.
S boldog kinek bőre sérthetetlen,
mint
a Siegfried meztelen meze
minden-értő, mindig érthetetlen,
mint
az asbest istenek keze.
Jaj de lelkem nem szilárd sziget,
hanem
hányt hajó e tengeren
s máris annyi hév vas égetett:
csupa
hólyag fájó tenyerem.
Nyilt seb bőröm minden pórusa
minden
új érintés újra kín:
s vakon zsong a kínok kórusa
idegjeim
tépett húrjain.
Pesti
Napló, 1917. márc. 11. 1. l.