Babits Mihály

NYÁR

               Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
         Óh gyönyörűség!

               Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
         Óh gyönyörűség!

               Hangos virág
kiált, bíbor szinekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
         Óh gyönyörűség!

               Tornác fölött
         szédülve és legyet riasztva
         fúl a cseléd, liheg a gazda:
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
         Óh gyönyörűség!

               Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyürűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
         Óh gyönyörűség!