Babits Mihály

ŐRÜLT VASAK ÉS HALK ACÉLOK

Álmomban halk kezek és halkezüstfény
acélok delejeztek s én remegtem...

Alagútban futunk, és durva füstjén
a rab vonatnak ingunk szédületben.

Az ablakon hűs csillámok szaladnak:
hüsek, eltűnők, hazugok, vizessek.

Halálszaga van minden pillanatnak
s omolva csusztat el hogy továbbessek.

Kapaszkodom... szemembe kormos gőz ül...
Lesem a fényt... (Csak addig óna Krisztus!)

Vad sors-vasak zörögnek és az őrült
vasak közt reszked és elfolyik a híg hus.

Uj csillanás az ablak párafüstjén...
Szegény remegős álmom! Elalélok...

Hogy is volt? halk kezek és halkezüstfény
halk kezek és halkezüstfény acélok...

                  Magyarország, 1926. ápr. 11. 13. l.