Babits Mihály

RÉGI MAGYAR KÖLTŐK

Ó ti kik oly régen s mégsem igen messze
tevétek, e nyelv hogy forrásait eressze
(Háznak idült jégtől így csurran eresze
s hanyagolt bányának nyíl tágan eressze):

Nem akarok, gyenge, veletek kiszállni,
beteg, erőn föllül csúcsokon ugrálni,
fiatal, ősz fők közt versenybe’ kiválni,
hamit azok hagytak, magam azt munkálni:

de azok neveltje, kik mezejük aszfalt,
kiket e bágyadt kor vergődve magasztalt,
vágyón, irigyelve nézek tifelétek.

Szellemem a koré, anyagom tiétek,
s bárha silány viskót, bárha csupán vázat,
magyar égett kővel építem e házat.

                 Nagyváradi Napló, 1908. okt. 18. 2. l.