Babits Mihály

TÁJKÉP

1903. június.

A vörös király ködbe sűlyed messze
szél borzogatja az utpart gyepét,
csodássan súg-búg a kalászok ezre
s hirtelen összébbveri telt fejét.

Szántó barnitja távolabb a zöldet,
pilledt jószága már alig kocog:
a fény elhagyja lassanként a földet
s az ürességbe visszapárolog.

Az égen vérrelöntött felhő nyúlik
és rajta ül a vihar angyala:
hangolja rozsdás kürtjét. -

           (A kézirat itt befejeződik).

                      Politikai Hetiszemle, 1907.