Babits Mihály

UGY MENTEM A HARCBA...

1924.

Ugy mentem a harcba, hogy előttem
lydiai fuvolások, mögöttem
biborsátrak...

Győztem - de a fuvolák összetörtek.
Sátraim az ágyu ronggyá tépte.
Én egy rongyba

takarózva heverek a téren.
Én nem fogok már harcolni többé,
Kimerülten

s elfeledve heverek - a láz
forró kezét, szigoru ápolónő,
homlokomra

tette, s én már csak azon tünődöm
hogyha ez a kéz ilyen nehéz
ez a semmi,

hogyha ily nehéz a levegő
súlya bőröm s rongyaim felett
mily nehéz lesz

még a temetőben a tömör föld
súlya, ha meleg könnyeid talán
meg nem puhitják, kedvesem...

             Kéziratból megjelent a Magyar Nemzetben, 1942.