Babits Mihály

VAKOK A HIDON

A csöndnek
folyóján
pár deszka-
darab.
Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.

Támolyogva
tolongnak
a hídon
vakok
kis görnyedt, japános, naiv alakok.

A lelkük
a testből
ki sem lát
soha.
A deszkát belepte iszamlós moha.

Se korlát

Padlóig

se hídrács

derékban

legörbülve

letörpülve

mind

lenn útat magának kezével

tapint

üres szemgolyójuk

faruk meg feltolva

szanaszét tekint

a zord égnek int.

Mind bukdos

És olykor

botorkál

kezével

tört lécen

gyámoltalanul

a semmibe nyul

hintázni tanul.

És néha

fülükbe

szemükbe

jön egy

csap egy

csobbanás:

loccsanás:

a Csöndbe taszítja le társát a társ.

S mi zajból
van e Csönd?
Zubognak a
habok
A Csöndnek kis hídján tolongnak a
vakok.

Egy bús fűz hullatja ágak záporát.
Széles hold kacagja, mint gúnyos barát
szegény kis támolygó vakoknak farát.