Babits Mihály

ZSENDÜL MÁR A TAVASZ

Szekszárd, 1939. ápr. 2-5.

Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán.
Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.
              Halk fák gyönyörű gyöngéd
       ujja rajzol a szines ég

hártyájára bogas kinai titkokat.
Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.
              Déltől harmatos estig
       járhatsz könnyü kabátban és

olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvén
olcsó hirlapodat s borzatag ámulván
              országok születésén,
       népek vészteli életén,

mig körötted a fák nőnek, a rügy buvik
a fű sarjad, a fűz sárgul, a mandula
              habzik, mint a szökőkút,
       ejtve szirmai záporát

minden szélre. Be jó volna ma bolygni mint
hajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon
              hetykén, sorra köszöntve
       Sédet, Sárvizet és Siót.

                                     P. N., 1939. ápr. 9.