Balassi Bálint

ADJ MÁR CSENDESSÉGET

1
Adj már csendességet, lelki békességet,
       mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
       kit sok kín fúr!

2
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
       mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
       vesztségére!

3
Nem kicsiny munkával, fiad halálával
       váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet
       teljesíts meg!

4
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága
       feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen
       s romlást valló.

5
Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
       ereszthet-é?
Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,
       ébreszthet-é?

6
Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem
       igéd szerint,
Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen
       hitem szerint,

7
Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak
       áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek
       letört szárnyát;

8
Repülvén áldjalak, élvén imádjalak
       vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,
       bú s kín nélkül!