Balassi Bálint

HARMADIK KIBEN KÖSZÖNI CUPIDÓNAK HOZZÁ VALÓ KEGYELMÉT, TUDNIILLIK HOGY CÉLIÁT SZERELMÉRE FELGERJESZTETTE, S KEZÉBEN ADTA

azon nótára

1
Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem,
       áldott légyen te neved,
Veszendő voltomban hogy segélél mostan,
       hála légyen teneked!
Kérlek, panaszimért, ki téged gyakran ért,
       jódot rólam el ne vedd!

2
Keserves fájdalmim, gyötrő gondolatim,
       távozzatok el tűlem,
Kik mind éjjel-nappal csak búval-bánattal
       forgottatok körülem,
Mert megkegyelmezett, s minden jót végezett
       Célia énfelűlem.

3
Ez föld szép virágja, éltető illatja
       hogyha szívemre hatott,
Miért szomorkodjam, s vígan mért ne lakjam,
       mért viseljek bánatot?
Hiszem elég eddig, azmíg nem voltam víg,
       hadd éljek már jó napot!

4
Az ország csillaga, szerencsés világa
       hogyha fejemre terjedt,
Nékem szolgál, fénlik, más elől eltűnik,
       csak egyedül rám gerjedt,
Ha mi bút rettegek? Miért nem örvendek?
       Lám, nem érzek kínt s terhet!

5
Ez világ minékünk, kiben mi most élünk,
       vendégfogadó házunk,
Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk,
       de holnap meg kimúlunk,
Azért azon légyünk, azmíg tart életünk,
       légyen víg telünk-nyarunk!