Balassi Bálint

HATODIK BEBEK JUDIT NEVÉRE

az "Magam gondolván" nótájára

1
Beteges lelkem ismét énnékem
       most új szerelemtől,
Mely betegségem támadott nékem
       az tekintetéből,
Kinek személye, maga tartása
       engemet majd megöl.

2
Ennek termete igyenes, magas,
       mint szép liliomszál,
Két szép társa közt, mint Venus asszony,
       tetszik, hogy veszteg áll,
Tettetes köztök, mint világos nap,
       ha sűrő köd leszáll.

3
Bátran két szemét mikor kegyesen
       énreám fordítja,
Ottan szívemnek ő nagy szerelmét
       magához felgyújtja,
Mert csak két szeme az én szívemnek
       felgyújtó fáklyája.

4
Erkölcse szelíd és szemérmetes,
       emberséggel elegy,
Édes ajaka piros, szinte oly,
       mint jól meg nem ért meggy,
Ékes beszédű, jeles tréfájú
       szavában ő mind egy.

5
Ki-ki ővéle táncát eljárni
       oly igen kívánja,
Mert mint für után ha magasságból
       magát sólyom rúgja,
Oly nagy sebesen táncát ő járja,
       nem mozdul dereka.

6
Ily szép s jó lévén, ez kegyest hát én
       miért ne szeressem?
Szeretem bizony, csak viszont ő is
       éngemet szeressen,
Szolgálatomért szemei elől
       éngem el ne vessen.

7
Víg lészen kedvem, ha ő magához
       éngemet kötelez,
Ha néha-néha gyötreni fog is,
       tudom, megkegyelmez,
Mert hív szerelmem nála énnékem
       nagy jókedvet szerez.

8
De az én dolgom mint lenne vallyon
       hogyha nem kelletnék?
Megójon engem attól az Isten,
       mert én úgy nem élnék!
Most ha így volnék, s az is törtínnék,
       osztán hová lennék?

9
Judit nevére méltán nevezték
       őtet keresztségben,
Mert hasonlónak Judit asszonyhoz
       látom mindenekben,
Gerjedek ehhez, mint Holofernes,
       én is szerelemben.

10
Távozván attól, aki szerelme
       gerjesztett éngemet,
Utána való nagy bánatimba
       éneklém ezeket,
Ajánlván néki szolgálatommal
       együtt szerelmemet.