Balassi Bálint

HATODIK KIBEN AZ SZERETŐJÉTŐL VALÓ ELVÁLTÁN KESEREG, FÉLTVÉN, ÉS ITT AZ LELKÉHEZ IS HASONLÍTJA

1
Az mely keresztyén hű, s kiben nincs hamis szű,
       lelkét ördögtől félti,
Nem csuda, én is hát hogy féltem Céliát,
       midőn gonosz késérti,
Mert csak ő az lelkem, csak ő jóm énnékem,
       éltemet ő segéti.

2
Óh, siralmas szállás, kit keserves válás
       szegény fejemnek rendelt!
Immár hová légyek, s ölemben kit végyek,
       ha szántalan bú terhelt?
Óh, szerencsétlen nap, ki elragad és kap
       attól, ki híven kedvelt!

3
Szerelmesétől vált, nem csuda, az halált
       hogyha fejére kéri,
Mert bújában halál orvosságot talál,
       fájdalma végét éri,
De az szörnyű válás végtelen kínvallás,
       szívét örökké sérti.