Balassi Bálint

HATVANEGYEDIK EGY KATONAÉNEK, IN LAUDEM CONFINIORUM

az "Csak búbánat" nótájára

1
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
       szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
       kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
       ád, ki kedves mindennél.

2
Ellenség hírére vitézeknek szíve
       gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
       vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
       homlokán vér lecsordul.

3
Veres zászlók alatt lobogós kopiát
       vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
       széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
       forgókkal szép mindenik.

4
Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
       hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
       nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
       mindenik lankadt s fáradt.

5
Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
       ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
       mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
       vagdalkoznak, futtatnak.

6
Ellenséget látván örömmel kiáltván
       ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
       szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
       űzőt sokszor megvernek.

7
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
       sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
       tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
       s fáradtság múlatságok.

8
Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
       mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
       halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
       vitézül holt testeknek.

9
Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
       dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
       mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
       áldjon Isten mezőkbe!