Balassi Bálint

[HATVANÖTÖDIK] SZARÁNDOKNAK VAGY BUJDOSÓNAK VALÓ ÉNEK

az "Minden állat dicsér, Úr Isten, [tégedet]" nótájára etc.

1
Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten,
Ki előttök mentél tüzes oszlopképben,
Ígéret földére vezérelvén szépen,
Kalauzok voltál minden szerencséken.

2
Te adtál csillagot három szent királnak,
Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak,
És Heródes előtt futó Szűz Máriának,
Te voltál vezére minden szarándoknak.

3
Könyörgök, nékem is hogy légy már vezérem,
Mert, ím, bujdosni űz nagy bú és szemérem;
Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem,
Őrizz meg gonosztól, felségedet kérem!

4
Építs fel elmémet az jó bölcsességgel,
Szívemet peniglen hittel, merészséggel,
Bujdosó fejemet törödelmességgel,
S te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel!

5
Jártomban-költömben hogy csak reád nézzek,
Búmban, örömemben reád figyelmezzek,
S jó, gonosz szerencsét csendesen viseljek,
Soha semmi helyen el ne felejtselek;

6
Hogy bujdosásom ideje tölte után
Én édes hazámban térjek esmét vígan,
Mind azokat jó egészségben találván,
Akik szomorkodnak éntőlem búcsúzván.

7
Felejts el annak is háládatlanságát,
Aki most erre vett éngem, régi rabját,
Ámbár élje vígan felőlem világát,
Csak énbennem olts meg nagy szerelmem lángját!

8
Én édes hazámból való kimentemben,
Szent Mihály nap előtt való harmad hétben,
Az másfélezerben és nyolcvankilencben
Az ó szerint, szerzém ezt ilyen énekben.