Balassi Bálint

HYMNI TRES AD SACROSANCTAM TRINITATEM HYMNUS PRIMUS, AD DEUM PATREM, PRO LEVAMINE MALORUM

[az Palatics nótájára]

1
Az Szentháromságnak első személye,
Atyaisten dicsőséges felsége,
Mind ez széles világnak teremtője,
Tekints reám, ilyen veszett szegénre!

2
Ments és vezess ki, Uram, az sok vészből,
Viselj gondot rólam, te árvád felől,
Ne szakadjak el tőled, Istenemtől,
Segélj, kiáltok csak hozzád egyedöl!

3
Veszett fejemnek mert oly állapatja,
Mint hajónak, kit elvert tenger habja,
Nincs senki vezére, kormántartója,
Az sok vész közt csak az te kezed ója.

4
Reméntelen mindeneknél életem,
Látván vesztem, örül sok ellenségem,
Csóválván fejeket, csúfolnak éngem,
Barátim is mind idegenek tőlem.

5
Gondod nincs rám, mert mindenik azt tudja;
Hogy eddig is éltem, ki-ki csudálja,
Ennek - úgymond - mely veszett állapatja,
Lehetetlen, hogy senki szabadítsa.

6
De mind ennyi sok háborúimban is
Érzi lelkem, hogy reménség kívül is,
Csudaképpen még kimentesz végre is,
Noha nem látom most egy csepp módját is.

7
Azért ez lelkem érzette sok jódot,
Ne halogasd megszabadításodot,
Mert ha elvészek is, Uram, mi hasznod?
Azzal ugyan nem öregbül hatalmod.

8
De ha megmentesz, ez jók következnek:
Egyik ez, hogy mindholtomig dicsérlek,
Másik meg ez, hogy azok is megtérnek,
Kik segedelmedről kétségben estek.

9
Terjeszd ki hát fényes orcád világát,
Száraszd azzal szemeim nedves voltát,
Mert csak te fényed siralmat száraszthat,
Búból menthet, jóra mindent fordíthat.

10
Nabugodonozort hét esztendőre
Vivéd ismét királyi felségre,
Megszánván, szemedet vetéd szegénre,
Azért tekints reám is, ily veszettre!

11
Kiért vélem együtt földi kerekség
Dicsér téged, óh, mennyei nagy felség,
Veszendőnek ki vagy igaz segítség,
Dicsőségeddel rakva mind föld s mind ég.