Balassi Bálint

KÖNYÖRÖG ISTENNEK, HOGY BUJDOSÁSÁBAN VISELJE KEGYELMESEN GONDJÁT, S TERJESSZE IS REÁ ÚJOBB ÁLDÁSÁT

[az nótája az "Régi siralmas"]

1
Kegyelmes Isten, kinek kezében
       életemet adtam,
Viseld gondomot, vezérld utamot,
       mert csak rád maradtam.

2
Gyermekségemtűl fogván egyedül
       csak tetőled vártam,
Mint atyja után fiú, kiáltván
       könyörögvén jártam.

3
Most is csak benned reménségemet,
       Uram, helyheztettem,
Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,
       tealád vetettem.

4
Mi hasznod benne, hogyha veszélre
       jutok kétség miatt,
Kit fiad által hozzád váltottál
       mint fogadott fiat?

5
Hallgass meg azért te nagy nevedért
       én könyörgésemben,
Mutasd meg jódot, sok áldásidot
       az én szerencsémben!

6
Add meg énnékem én reménségem
       szerint való jódot,
Áldd meg fejemet, ki bízik benned,
       viseljed gondomot!

7
Az szép harmatot miként hullatod
       tavasszal virágra,
Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám,
       te régi szolgádra,

8
Hogy mind holtomig szívem légyen víg,
       téged magasztalván,
Mindenek előtt s mindenek fölött
       szent nevedet áldván.

9
Ezeket írám az tenger partján,
       Oceanum mellett,
Kilencvenegyet mikor jedzettek
       másfélezer felett.