Balassi Bálint

NEGYEDIK KIBEN AZ CÉLIA FEREDÉSÉNEK MÓDJÁT ÍRJA MEG, ANNAK FELETTE PENIG TERMETÉRŐL, MAGA VISELÉSÉRŐL ÉS SZÉPSÉGÉRŐL IS SZÓL

1
Csudálván egy ferdőt, ki felette nagy gőzt
       magában eresztene,
Ferdős okát mondja: Ez - úgymond - nem csuda,
       mert Célia ül benne,
Kinek mezítelen testére szerelem
       gerjedvén, füsti menne.

2
Mint az kevély páva verőfényen hogyha
       kiterjeszti sátorát,
Mint égen szivárván sok színben horgadván
       jelent esőre órát,
Célia oly frissen, újforma sok színben
       mégyen táncban szaporát.

3
Mint nap szép homállyal fejér felhő által
       verőfényét terjeszti,
Oly gyenge világgal vékony fátyol által
       haja színét ereszti
Célia béfedvén, s mellyén tündökölvén
       drága gyémántkereszti.

4
Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak
       hogy enyészik világa,
Úgy menyek-szüzeknek, mint az szép füveknek,
       vész szépsége virága,
Mihent közikben kél Célia, azkinél
       égnek nincs szebb csillaga.