Balassi Bálint

NEGYVENEGYEDIK DE JULIA VENANTE: A JULIA VADÁSZATJÁRÓL, KIT ÍRVA KÜLDÖTT VOLT JULIÁNAK

De voce ad vocem ex Angeriano

azon nótára

1
Széllyel hogy vadásza én lelkem, Julia
       egy igen szép cserében,
Tündérek egyike vevé őt eszébe,
       s monda lassú beszédben:
Itt e földön angyal mit jár vadászattal,
       ha vagyon helye Mennyben?

2
Hevült vala penig Julia sokáig
       vadak után jártában,
Kikapcsolta azért hónál fejérb mellyét,
       hűl szép szellőn árnékban,
Kit hogy tündér láta, csak reá ámula,
       így szóla ő magában:

3
Két Diana vagyon talám ez világon?
       mely hasonló ez hozzá!
Diana módjára megeresztve haja,
       kezében szép dárdája,
Könnyű, zöld ruhája, oldalán kézíja,
       szép aranyas puzdrája.

4
Képe, keze, szeme, teteme, termete
       olyan, mint Dianának,
Beszéddel, énekkel, magaviseléssel
       ők mely hasonlatosak!
Múlatságnak örül, s néha lóra is ül
       mindkettő, úgy vadásznak.

5
De csak szarvasokat és egyéb vadakat
       ver és vadász Diana,
De vitézek között szerelmére kötött
       s fogott sokat Julia,
Senki el nem szakad, valakire akad,
       mert erős ő hálója.

6
Kiben éngemet is, mint egyebeket is,
       régen fogott s fogva tart,
S így ő el sem bocsát, fel sem mészároltat
       kétség között tartóztat,
Hogy tüzében égjek, valameddig élek,
       mint egy gyújtó áldozat.