Balassi Bálint

NEGYVENKETTŐDIK INVENTIO POETICA, AZT ÍRJA MEG, MINT VESZETT ÖSZVE JULIA CUPIDÓVAL

azon nótára

1
Fáradsága után nyugodni akarván,
       Cupido fejét hajtá
Julia ölében, kit hogy vőn eszében
       kegyes, haragvék rajta,
S nagy haraggal ottan kis Cupidót onnan
       öléből kitaszítá,

2
S monda: Bujasággal, gerjedő lángoddal
       ne rútíts meg ölemet!
Cupido meg így szól: De te mit haragszol?
       mire űzsz el éngemet?
Felelé Julia: Te hitván marcona,
       nem tudod-é nevemet?

3
Én vagyok Julia, én szemem hatalma
       mindenek szívével bír,
Én megbódogítok, kit jó szemmel látok;
       kit gonosszal: hal, vész, sír;
Én szerelmem ellen ez világon sincsen
       orvosság és hasznos ír!

4
Cupido tekinté, s mihent megesméré,
       azonnal megfélemlék,
Mintha egy kígyóra szegény hágott volna,
       riada, elfutamék,
Futtában csak monda: Megbocsáss, Julia,
       nem akaratommal véték!

5
Szép Venus anyámnak téged alítálak,
       bíztomban csak úgy menék
Te áldott öledben, mint anyám ölében,
       hogy fejem ott nyugodnék;
Tetszél szemeimnek lenni szép szülémnek,
       vétkem csak abból esék.