Balassi Bálint

ÖTÖDIK KIBEN AZ CÉLIA SZERELMÉÉRT VALÓ GYÖTRELMÉRŐL SZÓL, HASONLÍTVÁN AZ SZERELMET HOL MALOMHOZ S HOL HARANGHOZ

1
Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem
       búmra most malommá lett,
Hol mint gabonáját, éngemet, szolgáját
       szép Céliával őrlet,
Siralmam patakja az kereket hajtja,
       kin lisztté létig töret.

2
Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem
       már szinte haranggá lett,
Kit szerelem bennem félen vér ellenem,
       rám támadván amellett,
Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással
       szegény, nyugalma helyett.

3
Mint egy kristálykövet soha el nem törhet,
       noha éget, verőfén,
Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet,
       el nem rontja tüzes kén,
Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl,
       mint kristály, kit süt hév szén.

IN EANDEM FERE SENTENTIAM

1
Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember,
Mert belöl égek, mint tűzben száraz kender,
Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.

2
Paradicsombéli szépség ábrázatja,
Virágzó szép tavasz képe állapatja,
Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja.