Balassi Bálint

TIZENHATODIK IN SOMNIUM EXTRA

az "Vir monachus in mense Maii" nótájára

1
Kikeletkor, jó Pünkösd havában,
Mikor volnék nyughatatlanságban,
Szerelem kínjában,

2
Sokszor vigyázva én megvirradtam,
Magamban nagy sokat gondolkodtam,
Hogy ne bánkódhassam.

3
Azért mikor egy éjjel holvalig
Veszekedtem volna mind virradtig,
Szép piros hajnalig,

4
Akarván szívemet enyhíteni,
Igen reggel menék ki múlatni,
Tetszém megújulni.

5
Kimentemben egy csergő patakra
Találék, oly hívesre, tisztára,
Mint fényes kristálra;

6
Partja bűves sok gyöngyvirágokkal,
Ékes sok jószagú violákkal,
Két rózsabokorral,

7
Mellette egy kiterjedt ciprusfa,
Kinek szép zöld bojtos ágaiba
Fülemile szóla.

8
Ott az fa árnékába leülék,
Fülemile hogy ott hangoskodnék,
Szívem gyönyörködék.

9
Sok vigyázás és fáradság után
Törtínék, hogy én ott elalunnám,
Álmomban azt látám:

10
Hát azki ez világon szerelmesb
Nékem annál senki sincsen kedvesb,
Életemnél édesb,

11
Előttem mintha megállapodott,
Nagy kegyesen reám mosolyodott,
Ily igéket szólott:

12
Tudod - úgymond - nem vett szívem erre,
Véled együtt éljek szerelembe,
Mert voltam kétségbe;

13
De hogy látom hozzám szerelmedet,
És érettem untatod az Istent,
Ez gerjeszt éngemet.

14
Azért néked adott már éngemet,
Jövendőben gonosztól fejemet
Ódd, kérlek, híremet.

15
Látod, hogy én nem sok csácsogással
Nem gondoltam rágalmazó szókkal,
Vagyok hozzád jóval.

16
Azért kérlek, a te szerelmedért
És énnékem béádott kezedért,
Mi együtt-éltünkért,

17
Hogy amiket nékem te fogadtál,
Bételjesíts és meg ne változzál,
Szerelmedben megállj!

18
Irgalmasságnak ura, Istene,
Ki így is szoktál jelentenie
Mi könyörgésünkre,

19
Teljesíts bé ígéreted rajtam,
Ádjad bizonyában, hogy hallhassam,
Mit álmomban láttam!